Amikor a rosszindulatra, mint termelő erőre támaszkodhatunk
Jegyzi: Bognár László webmarketing-, SEO tanácsadó | 2009, október 9 | 17 hozzászólás született eddig
Blogot író ember számára ismerős helyzet: hozzászóló jön, és vitázónak álcázva magát elhajlik minden érv elől, újabb és újabb pontokat, szavakat keres, amelyekbe beleköthet.
Hamar kiderül tehát, hogy célja nem valamiféle szakmai vita, nem keres megoldási módokat, kompromisszumokat, hanem egyedüli célként a blog házigazdájának (esetleg másik látogatójának) “eszmei megsemmisítését” határozza meg.
Az ilyen látogató persze név nélküli és határozott meggyőződése szerint ő a világ esze.
A nagy igyekvésnek általában három következménye szokott bekövetkezni:
a.) a kötözködőt kötözködőként fogják elkönyvelni és kiközösíteni
b.) hátrahagyott IP-je alapján pedig beazonosítják (A világ esze olykor meg szokott lepődni, honnan tudják, hogy ő az, amikor névtelenül írt.)
c.) A netet össze-vissza írkálja gyűlölködő bejegyzéseivel, ezzel önmagát rántva sárba (ön-bizonyítvány kulturálatlanságáról) de reklámot és látogatottságot teremtve a megtámadott oldalnak.
Ilyenkor a rosszindulatú hozzászólóban (terminátor) általában a dizinhibíciós effektus működik, leszámítva a betegségben szenvedőket, akiken talán csak Lux Erik tudna segíteni, ha egyáltalán…
Mindezt a CinePécs blogjának vezetése közben vetem bájtokra, ahol a megkérdőjelezhető jószándék már egekig emeli a fesztivált népszerűsítő filmecske látogatottságát.
Lám, a rosszindulat így válik termelőerővé! – ezt minden gerillamarketinges jegyezze meg 
Terminátor tipológia korábbról:
“A Romboló (terminátor)
- Az egyszerű, magányos terminátor
Nem bőbeszédű, megelégszik egy szó, vagy egy mondat beszúrásával. Ebben a mondatban az anya és valamely nemiszerv játssza a fő szerepet. Megnyilvánulásának fő célja dühének levezetése, a botrányokozás (és műveletlenségének világgá kürtölése). Visszatérő fajta.
Megjelenése hangulatromboló. Sokunk megtanulta már, hogy az ilyen bejegyzést levegőnek tekintse.
- Az egyszerű, társas terminátor
Általában ketten vannak, s spontán találkozás egyszeri összeverődői. Céljuk, ugyanaz, mintha egyedül lennének, csak az egymásra ismerés boldogsága olykor pozitív megnyilatkozásra is képessé teszi őket. Olyanformán például: Igazad van, elmennek a jó mocskos — és itt jön a már ismert anya szó.
- A tudatos, páros terminátor
Ezek már képesek valamiféle primitív, az ösztönöst meghaladó együttműködésre. Kedvelt harci módszerük, hogy saját, a témától teljesen elütő párbeszédet folytatnak, például a lovak nemi életéről. Egy ilyen gyors, egymásközti párbeszéddel, a normálisan folyó beszélgetést teszik követhetetlenné, az újonnan bekapcsolódó számára undorítóvá, taszítóvá.
- A cseles terminátor
Ártani akaró romboló, csellel él. Pl. arra biztatja a blogírót, hogy ehhez, vagy ahhoz az újsághoz küldje be az írását, mert az már majdnem jó, csak picinyt butítani kell még rajta.
Ilyenkor az adott újság valamelyik szerkesztőjének a nevét használja álcaként, s az újság e-mailcímét is megadja. Kárörvendésre hajlamos, sunyi fajta. Ám ha visszavág a blogíró, elhallgat, kussol.
- A gonosz terminátor
Nem elégszik meg a rosszízű bejegyzéssel, kikutatja a nem tetsző blogolók e-mailcímét és rendszeresen küldözget fenyegetést. Ezek lenyomozhatatlan tulajdonosú címről indulnak el. Ez már klinikai eset, erről Lux Erik (Csepeli György blogjának egyik védő-farkasa, aki a szexuálpszichológus álarca mögül blokkolja a terminátorokat) nyilván többet tudna mondani.
- Az éji, bejegyző terminátor
Az éj sötétjében, előre gyártott röplapszerűségként, ahány helyre csak tudja, bemásolgatja a blogok hozzászólásai közé az őrület által diktált dolgozatát. Ez uszító tartalmú beszély valamely vallási, politikai, etnikai csoport ellen!
Az ilyet azonnal üsd ki, nem segít a jó szó, kipróbáltatott.”
Részlet innen: http://www.bognarstudio.hu/blogszfera.html
***
A dizinhibícióról:
“…A felelősségvállalás hiánya miatt az ellenségességüket kifejező emberek továbbra is úgy gondolhatják, hogy ez a viselkedés valójában nem jellemző rájuk (hiszen a való életben tényleg így van), ilyenkor disszociációs mechanizmus áll a háttérben. A dizinhibíciós effektus további elősegítői az aszinkron kommunikáció, vagyis amikor nem kell a partnere(ek) azonnali reakciójával számolni, a szolipszisztikus introjekció, azaz online csoportok vagy személyek (képzeleti) képének megalkotása, melyben saját belső világunk, vágyaink, elvárásaink nagy szerepet kapnak.”
Részlet innen: http://www.bognarstudio.hu/pszichologia.html
Comments
17 Responses to “Amikor a rosszindulatra, mint termelő erőre támaszkodhatunk”
Leave a Reply
Bognár Stúdió – honlapunk
BLOG * komplex blog- 100% magyar baromfi100% magyar baromfi – hirdeti a pult. Ettől tüstént meleg járja át a testem, a szívem azonnal eldörömböli a Himnuszt, a lábam hirtelen eldarálja a Talpra magyart, az eszem, nos az eszem pedig megáll! Hát persze, hogy ezt teszi, hiszen nincs is más baromfi a pult hűtőterében, csak magyar. Vagyis a 100% magyar baromfi felirat […]
- 100% magyar baromfi
- Gerillamarketing
- Szóbeszédek a kamarai regisztráció körülMost aztán van szóbeszéd rendesen, hogy kötelező lett újra a kamarai tagság, megint a semmiért viszik a pénzt és így tovább...Mielőtt bárki elvörösödött arccal elkezdené szidalmazni a számára unszimpatikus pártot, az előző, a mostani vagy az összes kormányt, nyugtatóként jegyzem meg, hogy a valódi, hiteles információ is elérhető, például itt:> Kötelező ka […]
- Szóbeszédek a kamarai regisztráció körül
Facebook
Twitteren a SEO specialista Bognár Stúdió
október 9th, 2009 @ 23:23
A flash mob ugyan előre eltervezett, általában valamilyen “titkos csatornán”, az interneten , e-mailen, sms-en stb. keresztül megszervezett akció. Viszont olyan emberek hajtják végre, akik korábban nem ismerték egymást, s csak egyetlen alkalommal találkoznak , hogy véghezvigyék azt,amit kitaláltak, azt követően pedig különváljanak.
Flash mobot a szervezők az emberek megdöbbentésére, de a virtuális térben, az interneten kötött kapcsolataik szemtől szembeni találkozássá váltására, egyben saját szórakozásukra mívelik.
És a fentiekből elég világosan kiderül, hogy a CinePécsi Galamb-eksön miért nem flash mob.
Egyrészt mert egy már előzőleg is létezett – létezett??? – Üres Tér elnevezésű színházi csoportról van szó, és nem pedig olyanokról, akik egymással még soha nem találkoztak.
Másodszor pedig, amennyiben ez a Galamb-eksön valóban flash mob lenne, akkor semmiben sem különbözne a régebben már megnevezett performanszoktól. És akkor nem is kapott volna másik elnevezést.
A flash mob, villámcsődület fordítása pontosan jelzi, mutatja, érzékelteti, hogy a folyamatban csak és kizárólag a szervezés történik előre megtervezetten. A résztvevők és maga , a pillanatra felvillanó történés alkalmi, egyszeri, mint a résztvevők találkozása is. Továbbá a már említett célokon túl nincs másodlagos pl. reklám- vagy politikai célja, nem része, nem felvezetője, stb. semmiféle összefüggő marketing -, avagy reklámkampánynak. Az pedig, hogy a reklám mindenre és mindenkire rámászik, mindent és mindenkit ki akar magának sajátítani, a flash mobot is, az már megint más kérdés.
Habermas szerint a legnagyobb bűn a reklám, mert az nem más, mint refeudalizáció: mások mondják meg, mit kell gondolnunk!
Igen, ez a reklám! a Flash mob ennek az ellenkezőjét jelenti, jelentheti. Természetesen csak addig, amíg a reklám rá nem tenyerel azzal a rémes mancsával!
Eyébként belenéztem az oldalba, és meg kell mondjam kedves L., hogy nem volt igazad, amikor felkaptad a vizet és kizártad a kritikával élő kommentelőt. Semmiféle rosszindulat nem volt abban, ahogy írt, legfeljebb értetlenkedett. Ti ketten, KapitágyG-vel rendesen túldimenzionáltátok az egészet. És meg kell kövessleke, kedves L. a múltokor valóban tévedtem, te valóban nem bírod a kritikát! Ez még nem lenne baj, nem a kommentelők baja lenne, de nem is tűröd, ez pedig már több mint aggályos!
október 9th, 2009 @ 23:29
http://picasaweb.google.com/marta.neumann/Galamb#5390695910139430370
október 10th, 2009 @ 06:43
Szia Malvina!
Látod, ez az igazi sikere valaminek (ami kifejezetten irritációra készült, szebben szólva gerillamarketinget valósít meg), hogy megjelennek a gúnyrajzok, a szellemes vagy szellemtelen fikázások.
Ennyit a belinkelt képről.
Ami a flash mob (flashmob, villámcsődület) fogalmát illeti: egyetlen dolgot kivéve egyetértünk.
Felfogásom szerint ugyanis a flash mob akció CÉLJÁT illetően (tehát, hogy hatást váltson ki a szemlélőkből, majd a felvétel után a médián keresztül is) teljesen irreleváns, hogy az akció résztvevői előtte ismerték egymást vagy nem ismerték.
A szabálycsináló kisipar persze még meghatározhatja majd, hogy hányan kell, hogy résztvegyenek az akcióban minimum, maximum és átlag
de a végeredmény szempontjából ez szerintem mindegy.
Saját, nagyobbik lányom szerint sem volt ez flash mob akció, de azért tartjuk még a rokoni kapcsolatot.
Egyébként ha találkozol az akadémiai szabálycsinálókkal, légyszí’ add át üdvözletem!
(Ami a személyes véleményed változását illeti: egy nemzetközi filmfesztivál blogját nem hagyom tartalmilag szétverni magamutogató kis csoportosulás miatt, akiknek szóhasználatában a szar szó a minimum, de nem a maximum és az átlag.)
október 10th, 2009 @ 07:22
P.S.
Most látom Malvina, hogy a CinePécs blogjába is be akartad tenni a linket a galambos képpel, de oda nem engedtem fel!
Ugyanis más megfontolások érvényesülnek egy magánblogban, egy cégblogban és egy nemzetközi filmfesztivál blogjában.
Az adott bejegyzésnek ott már nem kell, hogy hangsúlyos legyen, inkább az eseményekre, pl. az egyetemisták által készített filmbeszámolóra, a workshopban készült forgatókönyvekre kellene irányulnia a figyelemnek.
Tehát a fesztivál előtt és első napján még kicsit másabbak a “szerkesztői elvek”, mint a fesztivál ideje alatt. Ha úgy tetszik, akkor most már nem a reklámon, hanem a tárgyon van a hangsúly!
október 10th, 2009 @ 07:40
Már elnézést, kedves Malvina, nem dimenzionáltam túl én semmit. Ha valaki beesik egy blogba, kérdez valamit, és “segítek” felvezetéssel próbálja a blog tulajdonosát az általa jónak tartott válaszra bírni, az már önmagában is sértő és kioktató.
Sőt – csak halkan mondom – ha ismerős, ha nem “beesik”, hanem rendszeresen kommentel ott az illető, akkor is az.
október 10th, 2009 @ 07:44
Sokkal rokonszenvesebbek lennének a mindentudó okosok, és sokkal könnyebben sikerülne megygyőzniük másokat, ha csöppet mérsékeltebben és szerényebben fogalmaznának.
október 10th, 2009 @ 10:55
Laci,
bevallom, hogy elsőre linkeltem a CinePécs oldalra a képet, mégpedig azért, mert nagyon eltévedtem az oldalak között. Számomra eléggé nehéz eligazodni a sok-sok oldal között. Biztos bennem van a hiba. Aztán ráleltem arra, ahol valóban a helye van. És csak azért nem kérek érte elnézést, mert semmiféle gúny és pláne nem rossz szándék nem motívált! Talán nem jött le a mögöttese? A galambnak nem kell magyarázni, hogy mi, ki a galamb! Azaz, a flash mob az attól még flash mob, hogy bárik kisajátítják és másként és másra használják. Ezért is született meg pl. a flashmob-reklám kifejezés, ami tulajdonképpen kissé pontatlan hasonlattal (mert ugye mint tudjuk, ezek mindig sántikálnak) olyan mint a sámli-létra! Az is ücsörgésre született, de rámászásra, létraként is használják! Ettől viszont még sámli maradt, az eredeti funkciója okán, amit mégis megtartott, és nem létrának neveztetett el.
Ha a flash mob születésének idejét, körülményeit megnézed, akkor pontosan látható, hogy miért lényeges a nem-ismertség, a valós életben még meg nem történt találkozás jelenléte az egészben! Ugyanis a pillanatról és a lényeg megmutatkozhatóságáról, a kögöttesekbe húzódó, a virtuális térből is felszínre robbanható – mégha csak egy pillanatra is – együttes hatás létrehozásáról , stb.beszél, egy olyan világbanab, ahol már csak a látszat, a külsőségek szervezik az életet. Továbbá, ahol a teljesítménykényszerek írják felül az élet egyik legfőbb mozgatóját a spontaneitást, a nem lineáris működéseket, stb.
Segítek! Meg kell nézni, utána kell járni a klasszikus színházi előadások, a dobozszínházi előadások, a kitágított terekbe utalt előadások, a happeningek, a performanszok közti különbségeknek, és akkor onnan már adódik, hogy a flash mob mibenlétének megértése is!
KaptiányG, tudod az emberek nem egyformák! Vannak, akiket a fogalmazás szarkasztikus stílusa, de vannak, akiket meg a fogalmazás mondandója ingerel válaszolásra. Részemről én is elsősorban a tartalomra szoktam fókuszálni. És ha nem ugrottatok volna neki ennek a kommentelőnek, akinek sok igazság volt a mondandójában hanem pusztán – és idejében – átirányítottátok volna őt a vitaoldalra – bár nem tudom, hogy a CinePécshez tartozó bármiről miért is ne lehetne ott vitázni, de ebben a döntés jogát nem vitatom el Bognár Lacitól – , akkor most nem lenne ennek az egésznek egy olyan , az egészre igen rossz hatást gyakorló jellege, hogy az a kép, amit a fesztiválról ezeken az oldalakon bemutatnak, az bizony erősen és egyoldalúan manipulált. És ez mindig veszélyezteti a hitelességet.
október 10th, 2009 @ 11:24
Kedves Malvina!
Én is szeretnék segíteni neked!
Előzményként: azt szerettem volna elérni, hogy ennek a fesztiválnak legyen híre a blogoszférában. Ezért kértem meg bloggereket határon túlról és innen, köztük téged is, hogy írjanak filmes-mozis élményeikről a CinePécs blogja számára.
Ezt számosan meg is tették, hálával tartozom nekik és a fesztivál is.
Tehát összejött abban a blogban egy olyan csapat, amelyik építeni akart önzetlenül, vitte a hírünket és hozta az élményeit, akiknek sokat köszönhetünk.
Ebbe a közegbe belerobbant egy provokáló társaság és láthatóan el is vette a valódi bloggerek kedvét a pécsi jelenléttől. Ez a társaság nem vitatkozni akart, együtt építeni, hanem a CinePécs szervezőit, engem és a Üres Tér Társulatot lejáratni, önmagukra hívni fel a figyelmet, politikai felhangot víve a disputába, a vendég bloggereket is leszólva – ahogyan megszokták valahol, trágár szavakkal, nagyképűen, ahogy kocsmában szokás.
De ez egy filmfesztivál blogja, az EKF felvezető évében.
Te persze nem látod a névtelen hozzászólások sorát ugyanattól a pár embertől, amelyben mindez történik, csak a jéghegy csúcsát, és azt sajnálom legjobban, hogy válaszolva neked, most fontosnak érzik magukat, a malmukra hajtod a vizet – lám megéri trágárnak, nyomulósnak, mindenkin átgázolónak lenni, mert akkor végre beszélnek rólunk, lesz sikerélményünk, de jó.
Hát igen, arról az önzetlenségről, amelyről én beszélek, az összefogásról, a közös munkáról nincs szava senkinek, neked se Malvina!
A flash mobra, reklámra meg térjünk vissza a fesztivál után!
október 10th, 2009 @ 12:05
Kedves László!
Ön még mindíg nem érti, hogy a Cinepécs szervezőivel, és magával a fesztivállal semmi problémám? Sőt ezúton is gratulálni szeretnék nekik, hiszen egy korrekt, színvonalas programot hoztak össze.
A problémám egyedül az Ön munkásságával van, mind reklámszakmai, mind etikai, mind aggályos blog moderálási, és lassan sajnos azt kell hogy mondjam, emberi szempontból is.
október 10th, 2009 @ 12:19
Kedves HelloLeo!
A CinePécs szervezőinek tolmácsolni fogom, hogy Ön gratulált a korrekt, színvonalas programhoz.
A velem szemben megfogalmazottakat is elolvastam és tudomásul vettem. Nem lep meg a véleménye, senki sem örül annak, ha egy blogból a moderátor kimoderálja.
További szép napot!
október 10th, 2009 @ 20:01
Nem mellékesen jegyzem meg, hogy Weinreich Laci, a pécsi reklámhét tiszteletére szervez flash mobot. Íme a felhívása:
Gyere 2009. október 13.-án 14.30-ra Pécsett a Cella Septichora Látogató
Központ környékére. Hozz magaddal ablaktisztítót, spricnit, kendőt,
papírtörlőt vagy tisztító alkalmatosságot, – s 14.30-kor az adott
jelre kezdj bele az üvegtető megtisztításába. A második jelre hagyd abba
a munkát, s a hozott eszközökkel együtt távozz a tisztább látvány
élményével!
Itt most azon gondolkodom, hogy elmehetek-e, mert én ismerem W. Lacit és ha elmegyek, akkor az már nem flash mob lesz, hanem perfomansz
Malvina szerint.
Továbbá kérdés, hogy eléggé titkos-e így a felhívás, vagy csak akkor lenne érvényes, ha senki sem tudna róla?
És persze W. Laci is meg én is olykor reklámban utazunk. Az vajon jó-e, ha ezek szerint a reklám (mégha közérdekű is) rátelepszik – miként Malvina súlyos szavakkal ecsetelte – a flash mobra.
Kedves Barátomat is megkérdeztem, hogy szerinte a flash mob melyik szabálya a mérvadó? Meg egyáltalán mi az? Így felelt:
“Sok benne az olyan elem, nyitott kérdés, mely lehetővé teszi, hogy mindenki saját maga értelmezze, kiemeljen belőle, vagy elhagyjon belőle. Szóval egy flash mob nem olyan, hogy 2×2=többnyire 4.
Hm, akkor lehet, hogy mégiscsak elmegyek a W. Laci szervezte flash perfomanszra!
október 10th, 2009 @ 20:53
…
A flash mobnak ma már kétféle válfaját különböztetik meg. A hedonistát és az aktivistát. Az előbbinek, amelyik nem bír semmiféle kritikai motívácoóval (ami nem azt jelenti, hogy a megvalósult flash mob ne hordozhatna, márcsak a megszületésének tényével is egyfajta kritikai attitűdöt,jelleget ) állítólag nagyobb a keletje. A flash mobok többnyire szürreális vagy dadaista, polgárpukkasztó elemekkel operálnak, és nem mellékesen nyíltan öncélúak és önszórakoztatóak. Ezért, hogy dekódolásuk, értelmezhetőségük jellemzően nem egyértelmű. Hiszen a meghökkentés és a kizökkentés a lényegük, no meg a zavarba hozás.
A másik, az aktivista jellegű – amit én tulajdonképpen csak egy flash mob módszerrel, technikával (ami nem egyenlő a stílussal ) elővezetett aktivista kreációnak tartok, valamiféle demonstrációnak – a médiaigényekhez való igazodás miatt alakult ki. És jellegzetesen a fejlődő országokban művelik. Persze sokan meg azt mondják, hogy az üzenet nélküli flash mob csak bohóckodás! Én erre meg azt mondom, hogy a bohóckodás kérem, művészet, méghozzá szabad művészet. És hogy adott esetben az üzenetet éppen hogy maga, az üzenet nélküliség hordozza. Már amennyiben létezik olyan, hogy üzenet nélküliség!
Weinreich Laci szervezését értelmes akciónak tartom , semmi gond vele, sőt! Szóval kedves L. menjél bátran és pucolj, tisztíts, hiszen abból bizony soha nem elég!
október 11th, 2009 @ 06:50
Kedves Malvina!
A három pont helyén méltatlankodásod néhány sora áll, hogy miért nem engedtem fel egy hozzászólásod.
Szeretném felhívni a figyelmed, hogy ismételten, sokadszor esel abba a hibába, hogy nem ahhoz szólsz hozzá, amiről a blog szól, hanem külön témát nyitsz.
Itt a példa, ez a bejegyzés. Ez a bejegyzés az interneten megnyilvánuló rosszindulatról szól – és tervezem, hogy az internetes együttműködésről, az önzetlen építésről is fogok írni, mert a kótyagos hülyeséggel nem akarok már mostanában foglalkozni – szóval erről szól, beleértve a terminátorkodás tipizálását is, de ez téged nem zavart abban, hogy egészen másról beszélj, indító szavad a flash mob.
A látogatók döntő többsége az internetes keresőkből jön ide a felkínált témára: Amikor a rosszindulatra, mint termelő erőre támaszkodhatunk a cím. Látja a bejegyzés szövegét és halvány lövése sem lesz, hogy az első hozzászóló mi a bánatot akar a flash mobbal. Ő, mármint a látogató, a flash mobot flash mob című blogbejegyzésben keresné – miért nem nyitsz ilyet a saját helyeden. (Én majd később fogok erről írni.)
Az, hogy a villámcsődület jár a te fejedben, az nem jelenti azt, hogy a többi látogatóéban is.
Kérlek tehát kedves Malvina, hogy egy csöpp teret a blog házigazdájának is adj a saját blogjában
A téma, amit a blogbejegyzés felvet, “megért volna egy misét”. Gondolj bele: a jelentősebb blogszolgáltatók már csak regisztrációval engedik fel a látogatókat, mert tűrhetetlen állapotok keletkeztek.
Ez persze nem magyar jelenség, néhány éve a egy-két nagy amerikai lap is megszüntette az online kiadásaiban a hozzászólás lehetőségét, mert teleszórták szeméttel, személyeskedő vádaskodásokkal.
És vannak online lapok, magyarok is, amelyek a hírek mellé ezt az őrületet tálalják érdekességnek, mármint a névtelen éretlenek (most finom voltam) handabandázásait. Ennek vajon milyen hatása van az internet kultúrára?
Hol vannak a határok?
Szóval én ilyen kérdésekről szerettem volna beszélni a bejegyzés címe alatt.
P.S.
Félreértések elkerülése végett: a szándékosan szűretlen, a mások testi hibájára, származására is utalást megengedő hozzászólásokról beszélek.
Mert a net normális alapállapota a teljes nyitottság. Itt, ebben a blogban (és a CinePécs blogjában is) az elmúlt hónapokban még csak regisztrálni sem kellett.
Mindig csak annyit léptem-lépek hátra ebből a nyitottságból, amennyit kell.
október 11th, 2009 @ 17:07
Hát senkinek se könnyű.
október 11th, 2009 @ 19:35
Október 11-i keltezéssel (ez a bejegyzés kilencedikei) a Nol is foglalkozik a témával.
http://nol.hu/specialis/rss_valogatas/a_kommentelok_lelkivilaga__az_unatkozotol_a_kamasz-szemelyisegu_tragarig
október 12th, 2009 @ 14:14
Ön rossz helyen keresgél! Ahogy olvasom, az ajánlott nolos cikk nem az önnél kommentelőkre vonatkozik. Ajánlatos lenne az önhöz hasonló szellemiségben honlapot, blogot működtettetőkre vonatkozó ismérveket átböngésznie, mielőtt másokban keresi a hibát. A megoldás arra van!
Rosszindulatról pedig most sincs szó!
Üdv.
Gaál
október 12th, 2009 @ 14:28
Kedves Gaál Úr!
Észrevételét köszönöm!